Magyar Vidékért

KÉRDÉSE VAN?

    KÉRDÉSE VAN?

    X

    TÁMOGATÁS, JOG

    2019.08 hó Az osztatlan közös rendezése gyerekjáték lesz az agrárörökléshez képest

    Augusztusban egy Kelet-Magyországi agrárrendezvény egyik kulcstémája a föld volt. A kerekasztal-beszélgetés előtt a hallgatóság harmada kézfeltartással jelezte, hogy ő maga is szenvedő alanya az osztatlan közös tulajdonnak. A beszélgetés során kiderült, még ennek megoldásánál is nehezebb ügy lesz az öröklési rendet és a földtörvényt átalakítani. Pedig muszáj lesz.

    25 éve cipeli a mezőgazdaság az osztatlan közös tulajdon terhét. Azóta többszörösére nőtt a tulajdonosok száma, s ha nem álljuk útját, a helyzet csak tovább romlik. Akik évtizedek óta bérlik ezeket a földeket ugyan sok adminisztrációs terherrel küzdenek, de nagy területeket tudnak egyben művelni. A kérdés, ők mennyire érdekeltek abban, hogy rendeződjön a helyzet? Mindenesetre a kormányzat elszánt az ügyben. A törvényjavaslat az ősszel bekerül a Parlament elé, és egy évre rá elkezdődhetne a végrehajtása. A megoldás egyik kulcseleme lesz, hogy ahol nem lelhető fel valódi tulajdonos, ott az állam lép be, egységes, 50 ezer forintos aranykorona értéken váltva meg ezeket a területekert.

    Azt pedig, hogy a probléma ne termelődjön újra, az öröklés rendjének megváltoztatásával lehetne elérni. A feltételes mód itt igencsak indokolt. Ez nagyon nehéz, alkotmányos kérdés.Az osztatlan közössel problémák tömege jár:nem lehet hitelfedezet; nem illeszkedik az EU jogi normáihoz; értékesítése nehézkes, értéke elmarad a piacitól; nem tudnak pályázni. A nemrégiben kialakított Nemzeti Földügyi Központ feladatul kapta az osztatlan közös tulajdonban álló földek megosztási eljárásával összefüggő feladatok koordinálása is. Így egy kézben van minden ehhez szükséges kompetencia.Véleményünk szerint, a helyzet megoldása csak erős törvényi felhatalmazással, már-már statáriálisan lehetséges. Az ehhez szükséges kormányzati erős és akarat meg van.

    Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

    2019.05 hó Honnan jön az agrárjövedelem

    Vajon a helyén van a fejünkben az, hogy miből származik a jövedelmünk?

    Melyik tevékenységünk hozza és melyik viszi a pénzt?

    És vajon csak a pénz az, amiért dolgozunk, vagy ennél jóval összetettebb dolgok vezetnek minket?

    A kérdés ugyanígy feltehető bevételi és kiadási oldalunkra is!

    Ha tisztában vagyunk ezekkel a – lássuk be – alapvető információkkal, tudjuk hová kell nyúlnunk, amikor változtatni szeretnénk. Rovatunk közös szemléletformáló fonalát ebben a hónapban ezen a vonalon gombolyítjuk tovább. Remélem, hogy a helyenként evidenciának tűnő megállapítások gondolkodásra késztetik az olvasót, és szán némi energiát tevékenységének átgondolására. Biztosan meg fogja érni!

    Józan paraszti ésszel. Rend a lelke mindennek. Amikor csatlakoztunk a Magyarország Legszebb Birtoka projekthez, az egyik vezérelvünk az volt, hogy minél több gazdához juttassuk el azt a gondolatot, hogy kulturált, rendezett körülményeket alakítsunk ki a környezetünkben, amely kifelé is egyértelművé teszi gondolkodásunkat, értékrendünket. Ennek a rendnek azonban a fejünkben is meg kell lennie. A józan paraszti észre való hivatkozás nem véletlenül terjedt el a mindennapos szóhasználatban. Tovább megyek: Josh Billings megfogalmazásában „a zsenialitás nem más, mint a józan paraszti ész ünnepi ruhában”. A gazdálkodó adott helyzetben és informáltság mellett a legjobb döntéseket hozza. Ha hiszünk ebben, akkor abban is hinnünk kell, hogy mind a helyzet ismerete, mind az informáltság terén van előrelépési lehetőség.

    Stratégiai tanácsadóként mondom, az első lépés mindig a helyzetértékelés. És ez az, ami sajnos nagyon sok gazdálkodónál nem történik meg.

    Nagyvonalúan azt gondoljuk, hogy ki ha nem én ismerem saját üzememet, birtokomat, gazdaságomat.

    De ha a fenti kérdéseket felteszem, sokan zavarba jönnek. Pedig egy alapos és mély helyzetértékeléssel helyére lehet tenni saját érdekeimet leginkább szolgáló tennivalókat, súlypontokat.

    Könyvelőnk, bankunk e téren nagy segítség lehet.

    Mondok példát: Egyik gazda, amikor a banki kapcsolatrendszerét értékeltük ki, nemes egyszerűséggel annyit mondott, „Fórián úr, a gazdának minden kamat magas!”.

    A jelenlegi, soha nem látottan alacsony kamat és banki költségszintek mellett ez arra mutat, hogy tevékenységének ez az oldala, bizony nincs a helyén.

    Bár a bankokkal kapcsolatos gazdálkodói gondolkodás gyökeres változásokon megy át napjainkban. A bankok felismerték, hogy sokkal több hozzáadott értéket tudnak nyújtani az élelmiszergazdaság szereplőinek, mint külső finanszírozást.

    A tanácsadó banki modell, amit mi képviselünk, versenyképes a százalékok kialakításában ugyanúgy, mint az agrárszakmai kérdésekben, a jövőkép, a stratégia-alkotás terén is. Ez az a folyamat, amely a változás gyökerét adja: a bank nem egy szükséges rossz ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk az utunkon, hanem stratégiai partner, aki a pénzen (hitelen) túl olyan kompetenciákat nyújt számunkra, amelyekkel kevésbé rendelkezünk, pedig elengedhetetlenek a sikereinkhez.

    Példa: olyan piaci információkkal, elemzésekkel, előrejelzésekkel segítünk, amelyekhez a napi operatív működés mókuskerekében dolgozó csak hatalmas többletenergiák befektetésével jutna hozzá maga.

    Amikor tehát a kapcsolat partnerséggé alakul, az értékteremtés válik fontossá, nem az a tized vagy század százalék. Egy másik százalék, az eladásoldali kerül előre, amiért közösen dolgozunk.

    Eközben ugyanis helyére kerülnek a gondolatmenet elején feltett kérdések. Márpedig függünk a támogatásoktól.

    A másik sarkalatos pont annak helyére tétele, hogy a támogatások milyen arányban határozzák meg jövedelmünket, illetve, mennyi erőforrást igényel elnyerésük.

    Sokak számára ugyanis ez az átok adminisztráció hozza a jövedelem jelentős, ha nem a teljes részét. Ha tehát fejlesztésben gondolkodunk, lehet, hogy éppen ezt a képességünket, az adminisztrációt érdemes leginkább erősíteni. Bármily furcsán hangzik is ez egy mezőgazdasági gazdálkodó számára, a profi dokumentációs, nyilvántartási és elszámolási rendszerek sokaknál több pénzt hoznak, mint a termékek.

    Itt különösen ki kell emelni az adminisztrációs személyzet megbecsülését! Ha csak egy olyan látszólag egyszerűnek tűnő,régóta működő, a valóságban igen bonyolult rendszerre gondolunk, mint a gázolaj jövedékiadó–visszaigénylés, mindjárt értékelni tudjuk az adminisztrációban való jártasságot.

    Az AKI által működtetett tesztüzemi rendszer szektoriális adatai segítenek saját helyzetünk megítélésében. A 2017. évre vonatkozó adatok szerint a juh– és a húsmarha tartók jövedelme teljes egészében a támogatásokból származott, de a közvetlen támogatások üzemi bruttó jövedelemhez viszonyított aránya igen magas volt még tejtermelőknél, a szántóföldi növénytermesztőknél is, miközben a legkisebb arányt a hajtatásos és a szabadföldi zöldségtermelőknél mutatták ki.

    Ezek a számok az évek között nem mutatnak jelentős ingadozásokat, ami magyarázza erős támogatás–központú gondolkodásunkat, de nem magyarázza alacsony motivációnkat ennek mérséklése terén.

    Az üzemi bruttó jövedelem és a közvetlen támogatások aránya 2017-ben.

    Több erőforrást az értékesítésre!

    A jövedelmünk szerkezetének vizsgálatakor az az eredmény a legjobb, ha a termékeink értékesítéséből származó bevételt találjuk a legfontosabbnak, meghatározónak.

    Ez az egészséges.

    Ennek javításához már összetettebb út vezet.

    Alapvetően két részre oszthatjuk. Az egyik a termelés, a másik az értékesítés hatékonyságának erősítése. A termelési folyamat áttekintése nem csak a technológiákat, a technológiai fegyelmet kell, hogy érintse. Nagy hangsúlyt kell kapnia a folyamatok vizsgálatának. A műveletek sorrendje, a szállítások, anyagmozgatások szervezése például mindig rejt tartalékokat.

    Az értékesítés a mezőgazdaság Achilles sarka.

    Azon képességek között, amely ma egy mezőgazdasági üzem működtetéséhez szükségesek, előkelő helyen van a kereskedelmi véna.

    Ahhoz, hogy valaki jó agrárkereskedő legyen, elsősorban piacismeretre, kapcsolatrendszerre, tárgyalástechnikai alapokra van szüksége, de nem árt az igen mély áruismeret, jártasság a paritások, a szállítmányozás terén sem.

    A lerágott csont, mi szerint minél nagyobb egységes tétellel lépsz a piacra, annál kedvezőbb feltételeket érhetsz el, szintén közhelyszámba megy, de attól még életbevágóan igaz.

    A szervezettség az eladások során is aranyat ér. Ha pedig e szervezettség már a fajtaválasztás, a termelés-szervezés terén is megvalósul, már nyert ügyünk van.

    Miért és még meddig nem élünk ezekkel a lehetőségekkel, ma már nehezen magyarázható. A támogatási rendszer elkényelmesítő, sok mindent elfedő hatásai, a múltra való hivatkozás, a szomszéddal való kapcsolatok, a bizalomhiány nem szabadna, hogy a piaci kihívások elől elvonják a figyelmet.

    Már írtunk idén e rovatban arról, hogy a mezőgazdasági tömegcikkek piacán idén nem látunk teret az árak emelkedése előtt. Az állati termékeknél ezzel szemben jók az árkilátások.Valódi partnerség.

    E rövid gondolatmenet legfontosabb üzenete az, hogy tegyük tisztába magunkban azt, hogy mely tevékenységünk hozza a jövedelmet, és melyik viszi igazából.

    Ha egyedül szerzem be inputjaimat, akkor súlyos százalékokat veszítek ugyanúgy, mint amikor magam adom el termékeimet.

    Az individualizmus igen drága hobby.

    Nem az a baj, hogy a támogatási rendszer motivációi erősek, hanem az, hogy „mindent visznek”.

    Ne a támogatási rendszer feltételrendszere legyen az elsődleges alkalmazkodási terület, hanem a piaci igényeknek való folyamatos megfelelés. Ne hagyjunk egyetlen támogatáshoz jutási lehetőséget sem veszendőbe, amennyiben az a piaci céljainkat szolgája!

    Sokan vallják magukat a gazdák partnerének.

    A már citált józan paraszt azonban tisztán látja azt, ki teremt számára valódi hozzáadott értéket, ki nyújt segítséget döntéseinek meghozatalában, s ki hajt inkább a pénzére.

    Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu