„Nekik most rossz, és nekünk azért nem jó!” Hofi szavai jó keretet adnak a régi
agrárdilemmának. Az elmúlt három év mindent kifordított a sarkából. Régen küzdünk
azzal, hogy a mezőgazdaság szerkezetében milyen az egészséges arány a
növénytermesztés és az állattartás között. Most nem azért hívom a kedves olvasót közös
gondolkodásra, hogy akadémiai vitát indítsak. Sokkal inkább azért, mert az élet olyan
ajtót nyitott ki, amire sokan már nem számítottak.
Az alapfelállás ugye az, hogy a mezőgazdasági kibocsátásban a növénytermesztés a túlsúlyos, bár
a csúcsról már lefordult. Az utóbbi két évben már csökkent az aránya, mégpedig határozottan az
állattenyésztés miatt.
Forrás: KSH
Az EU szintjén is hasonló trendet és arányokat látunk. Az utóbbi két évben az állattenyésztés aránya
emelkedett az eu-s kibocsátásban is.
Forrás: Eurostat
Mi is történt 2023-ban? A gabonafélék árai visszatértek nagyjából arra a szintre, ahol a Covid és a
háború előtt voltak. Hiányok csak lokálisan voltak ebben az időszakban. A globális készletek rendben
vannak, a termelés és felhasználás évről-évre emelkedik. A korrekcióhoz persze az is kellett, hogy a
többi befektetési terület jól teljesítsen, így a gabonatőzsdéken alacsony a kötésállomány.
Érvényesülni tud tehát a növekvő termelés és készletek hatása.
Tény mi tény, nincs szó felértékelődésről. Senki nem becsüli meg jobban az élelmiszer-termelőt, mint
korábban, és nem is fizeti jobban. A kontinensünket elöntő tüntetési hullám is jelzi, hogy vége egy
korszaknak. Az európai gazda, aki – magas támogatásai miatt – már régen tüske a többi nyugati
gazdasági szektor, és immár a fogyasztók körme alatt is, lépni kényszerül. A szigorodó szabályok és
az importnyomás miatt nem kétséges, hogy a gazdaságos üzemméretek növekedni fognak. A
mezőgazdaságnak nem csak tüntetésekkel, hanem tudatos kommunikációval is jobban kell láttatnia
magát. A kommunikációs versenyhátrány ugyanis az, ami miatt a fogyasztó oly könnyedén
szembefordítható az őt élelemmel ellátóval. Mindezek miatt az előttünk álló években egyre többen
fogják elhagyni a nyugati mezőgazdaságot. Az importigény emelkedni fog. Ebből a veszélyből akkor
lesz számunkra esély, ha mást, jobbat tudunk kínálni, mint a külső versenytársak. Ez súlyos stratégiai
kérdés, amit nem üzemi szinten kell megválaszolni, csak végrehajtani. Már messze nem elég
beszélgetni egymással a vadászatokon, vagy a rendezvények szüneteiben. Szakmai szervezettség
és irányítás kell a kollektív tudás erősítésére, azon irányok megtalálására és felépítésére, amelyek a
fenntartható agrárium felé vezetnek. Ez a gondolat – bármennyire is propaganda ízű – sorsdöntő.
Nem majd, most kell a kétségbeesett hangulatot kezelni, a kényszerű nyitottságot meglovagolni, a
válság nyújtotta lehetőségeket kihasználni. Most dől el az is, hogy ki tudja átvenni az új ritmust. A
válságok mindig is lendületet adtak a fejlődésnek. Tisztították a piacot, innovációra késztettek. Most
ez kézzel fogható.
Forrás: AKI
Az árcsökkenések mellé illik hozzátenni a költségek alakulását. Ágazati szinten ezt az agrárolló
mutatja. A mezőgazdasági ráfordítási árak a termelői áraknál jelentősebben nőttek, az agrárolló
értéke 88 százalék volt 2023 I–III. negyedévében. Ez persze az év végi adatokban várhatóan már
nem lesz ennyire drasztikus, de jelzi a jövedelem-kiáramlást a mezőgazdaságból. Itt is felhívom a
figyelmet az átlagok sok mindent elfedő voltára. Az okszerű költséggazdálkodás ugyanis rohamosan
terjed a mezőgazdaságban. Ezt a korszerű technológiai irányok is támogatják. A hozamok növelése
helyére a célok között a nyereség lépett. Ebben a kényszerhelyzetben persze vannak ebben
túlkapások, amelyek meg is fognak látszani az idei terméseredményeken, de a tudatosodás kézzel
fogható.
A szántóföldi növénytermesztést folytatók körében a tevékenység szélesítése is gyakran vetődik fel
ötletként mostanság. Tehát nem csak a vetésszerkezet színesítésében gondolkodnak, hanem új
lábak növesztésében is. Legyen az szárítás, tárolás, energetikai korszerűsítés, takarmánykeverés,
ültetvény telepítés, üvegház építés, állattartás, feldolgozás vagy éppen szektoron kívüli fejlesztések.
Ezen ötletek megvalósíthatósága mindenütt eltérő, de a tervezések során érdemes korlátainkkal
messzemenően számolni. Új értékláncot felépíteni mindig nehéz, egyedül rendre nem is megy. Mint
ahogy a vertikális integráltság növelése sem való mindenkinek.
Egyre kisebb metszetet képeznek a szektorok között azok, akik állatokkal és növénytermesztéssel
egyaránt foglalkoznak. Számukra jellemzően a takarmánytermelés elsőbbséget élvez az
árunövényekkel szemben. Viszont az árcsökkenések a saját előállítású takarmányoknál kevésbé
tudnak érvényesülni, mint a vásároltaknál. Nyilván a készletek függvénye az is, hogy mikor kezd
meglátszani az önköltségen az olcsóbb takarmány. Szóval, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az
állattartók kedvezőbb helyzetben lennének a növénytermesztőknél. Az viszont igen, hogy az élő
állatok és állati termékek árai nem rendeződtek vissza. Látunk korrekciót, de egy magasabb szinten
kezdtek el stabilizálódni. Ez azt jelenti, hogy a termelési költségek jobban érvényesíthetők az eladási
árakban, mint a növények esetében. Ami a kilátásokat illeti, szerencsére közel a Húsvét. Emiatt az év
eleji, szokásos keresleti hullám várhatóan hamarabb fog véget érni. Ezzel együtt a takarmányárak és
a feldolgozóipar helyzete nem utal újabb jelentős áremelkedési hullámra az élő állatok és állati
termékek esetében sem. Viszont, esetükben már az árstabilitás is pozitív tényező. Hatékonyság,
önköltség kérdése, hogy nálunk melyik állattartó tudott tavaly megfelelő tartalékot képezni a
szűkösebb időkre, a fejlesztésekre. Az idei kilátások is kedvezőbbek a növénytermesztőkénél, mert
ott nem sok remény van a magasabb árakra. Sőt, olyan jelentős készletek bújnak meg a raktárakban
(kivéve az étkezési búzát), hogy az aratás közeledtével sok lesz a kényszerértékesítés. Figyelemre
méltó változás, hogy míg korábban jellemzően a kereskedők keresték a növénytermelőket, ma már
éppen fordítva, a termelő fut a vevő után.
Összességében úgy látom, hogy az árak stabilitása a növénytermesztők számára veszély, az
állattenyésztők számára inkább esély. Veszély, mert a költségek optimalizálása nélkül idén csak a
leghatékonyabbaknak lesz jövedelmező a növénytermesztés. Ez a hatékonyság azonban már messze
nem csak azt jelenti, hogy mennyiért állítom elő a terményt, hanem azt is, hogy mit termelek, hogyan
őrzöm meg minőségét, és mikor adom el.
Esély, mert ezeken az árakon az állattartók még jövedelmezően tudnak dolgozni. Ennek jelentősége
abban az évben, amikor lefelé mennek a finanszírozás kamatai és hamarosan nyílnak a beruházási
pályázatok, kiemelt. Aki nem tud pályázni, az lemarad egy olyan piaci környezetben – legyen az
növény vagy állat – amikor a versenyképesség a korábbiaknál is élesebben méretik meg.
A két legfontosabb, amit üzenni szeretnék eme elemzés végén:
- SZÁMOLNI!
- HIGGADTAN, NE ÉRZELMI ALAPON DÖNTENI
Forrás: Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő