VILÁGPIAC

Az Európai Unió beleegyezett, hogy az amerikai gazdaságokból származó marhahús nagyobb mennyiségben érkezzen be az unió belső piacára. Az EU azt reméli, ezzel csökkenthetők a kereskedelmi feszültségek, és elkerülhető az autóipart sújtó amerikai vámok megemelése.

A francia borok irányában intézett amerikai támadás is egyértelműen jelzi, hogy Trump sikeresnek tartja vámháborús szereplését, és újraválasztásának érdekében bizony nem lesz rest Kína után az EU-nak sem nekiugrani. Erre az EU azzal válaszol, hogy egyoldalú gesztusokat tesz neki, vagyis adja alá a lovat. A marhahúskvóta megemelése tipikusan ilyen lépés. Ha értékben és élő állatok nélkül tekintjük az EU külkereskedelmét, akkor is azt látjuk, hogy negatív az egyenleg, és a tételek zöme a kedvezményes kvótán belül érkezik kontinensünkre, nagyértékű húsrészek formájában.

Összességében tehát túlzás beáldozásról beszélni. Különösen nálunk, ahol a húsmarhaállomány leginkább élő formában kerül a külföldi piacra. Miközben élő állatból erős nettó exportőri a pozíciónk, addig marhahúsból mennyiségileg egyensúlyban van a kivitel és a behozatal. Értékben persze az import nagyobb. Erősen támogatásfüggő húsmarhaszektorunk fejlődése tartós és látványos (a húshasznú tehenek száma az elmúlt öt évben 71 százalékkal bővült), de a környező országok már a sarkunkban vannak, tehát a tenyésztési és a piaci munka javítása nem lanyhulhat.Eközben az Európai Unió nettó marhahús importőr. Ha ehhez azt is tudjuk, hogy a régi tagállamok többet fogyasztanak marhahúsból, mint amennyit termelnek, a 13 újabb tag pedig fordítva, megértjük, hogy az importkvóta emelése révén leginkább oda fog több külföldi áru kerülni. Ez számszerűleg úgy néz ki, hogy az EU15 önellátása 96, az EU13-é 185 százalékos. Egyébként előbbiek háromszor annyi marhahúst fogyasztanak egy főre vetítve, mint utóbbiak, de míg az övék lassan csökkenő, addig a miént lassan bővülő tendenciát mutat.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Nagy többséggel fogadott el az Európai Parlament agrárpolitikai szakbizottsága két olyan jelentést, amelyek fontosak a 2021-2027-es EU-s költségvetés Közös Agrárpolitikájáról (KAP) szóló intézményközi egyeztetésben és összességében a kisebb agrárgazdaságoknak lehetnek előnyösek. Lényeges fejlemény azonban, hogy most csak a szakbizottságok támogatták a jelentéseket, a végszavazást majd az új összetételű EP tartja róluk, és elképzelhető, hogy az egész jelentéskészítési folyamat újraindul, így a parlamenti szakbizottságok mostani tervei könnyen füstbe mehetnek

Brüsszelben tovább rágják a gittet. Az új KAP körüli bonyadalmak nem látszanak megoldódni. Tanulsággal viszont szolgálnak a folyó tárgyalások. Ilyen például az, hogy a források csökkenését a tagállamok továbbra sem támogatják. Ez jó hír. A másik, hogy már legalább két év átmeneti időszakról beszélnek, ami szintén értékelhető pozitívan, hiszen addig is a kiszámítható, mostani mederben folyik tovább a KAP-folyó. Az egy üzemnek adható támogatási plafon körül még tart a vita. A 100 ezer eurós határról továbbra is beszélnek, de arról nem, hogy ez kötelező eleme lesz-e a szabályozásnak. Véleményünk szerint a cappinget Magyarország továbbra is alkalmazná, de inkább saját elképzeléseink szerint, mint merev keretek között.

Az idő meg csak telik, az egyszerűsödés pedig csak távolodik. A stratégiai tervekkel kapcsolatban elég elfogadónak tűnnek a tagállamok. A tárgyalásokat folytatni és a döntéseket meghozni azonban már az új Európai Parlament fogja. Meggyőződésünk, hogy a kompromisszumok keresése közben tovább fog karcsúsodni a reform. Az adminisztratív jellegű változtatások benne maradnak, de az eredeti változtatási tervekből sokat el fognak engedni. Erre persze az adminisztráció fel van készülve.

A tervekkel jó magasra tette a lécet, hogy legyen honnan hártálni, és még így is érdemi sikereket érjenek el. A kérdés inkább az, hogy ezek a sikerek mennyiben lesznek az európai mezőgazdaság sikerei is! Mintha nem erről szólna a KAP reformja. Nem látom a világpiaci, belső piaci hivatkozásokat, amelyek keretei között lesz közép- hosszú távon sikeres az EU mezőgazdasága, élelmiszer ellátási lánca.

Ha a stratégia-alkotás kényszerét egy egyszerű fordulattal áttoljuk a tagállamok asztalára, akkor 27 egymásra figyelemmel nem levő, már-már független agrárstratégia fog kialakulni, a pénzek elköltésére, a szabályok kereteinek való megfelelésre kihegyezve.

Ezen az egységes agrárpolitikával rendelkező versenytársak sokat fognak keresni. USA, Oroszország, Kína, Brazília és még hosszan sorolhatnám. A helyes gazdálkodói hozzáállás ebben a helyzetben az, hogy számítva a támogatásokra, az adminisztrációs terhek további növekedésére, olyan termelési szerkezetet alakít ki, amely a piaci elvárásoknak való megfelelésre épül. A versenyképesség sokat emlegetett, de nem elavult fogalom. A támogatások piac és szemlélet-torzító hatása alól kimenekülni képes gazdálkodók sikeresebbek és sikeresebbek lesznek. Mi az ilyen ügyfeleket keressük, de nem csak nekik, hanem mindenkinek segítségére vagyunk abban, hogy ilyenné váljon.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Hamarosan indul az egységes kérelem beadása. Érdekes ilyenkor összevetni, hogy más tagállamokban mekkora összegre számíthatnak a gazdák. Bár elindult egy “közelítési folyamat”, még mindig hatalmas szakadék tátong az Európa keleti és nyugati felének járó támogatás között.

Az EU minden törekvése ellenére, a tagállamok területalapú támogatásai között hatalmas különbségek vannak. Hogyan lehet ez, miközben a csatlakozást követő felzárközási szakaszon már rég túl vagyunk? Ugye emlékszünk, hogy diszkriminálták az új tagokat, és hosszú évekig kevesebbet kaptunk, mint a régiek. Hát, ez a helyezt a mai napig fennáll. Legyünk jóhiszeműek, és tegyük fel, hogy nem a piacszerzési szándék áll e mögött. A tények azonban makacs dolgok: egy holland gazda 384, egy olasz 323, egy belga 306 euró hektáronkénti területalapú támogatást kap, miközben a szomorú oldalon csak ennek fele körül van az átlag.

Így állhat össze az EU átlagában 230 euró. Közös Agrárpolitika, Egységes Piac és így tovább. Sosem versenyeztünk egyenlő feltételekkel. Ez nem csak a jövedelmünkön, hanem a hatékonyságunkon, fejlesztéseink sebességén is látható. Ledolgozható a hátrány? IGEN! De ehhez szemléletünk változását igencsak fel kellene gyorsítani. Stratégiánkat a piachoz, kibocsátásunkat a nemzetközi piaci versenyképességhez szükséges mérethez kell igazítani. Így a belföldi piacon is komolyabb partnerei lehetnénk a kereskedelemnek. Ez bizony egyedül nem megy! És itt nem, illetve nem csak magunkra, az elkötelezett, felkészült kereskedelmi bankra gondolunk, hanem a horizontális és vertikális együttműködésekre. Régi nóta, de attól még igaz. Amíg nem vagyunk hajlandók együttműködni, addig agrárpotenciálunk kihasználására esélyünk sincs.

Így jutunk el a támogatás-függéstől a piaci szemléletig. Elmondva persze egyszerű. Résztvéve a NAK együttműködésekkel kapcsolatos rendezvény sorozatán jól érzékelhető, hogy jórészt csak azok érdeklődtek, akik már eljutottak addig, hogy az individualizmus kora rég lejárt. Higgyék el, ha együttműködéssel nem megy, akkor a másik úton fog elérni mindenkit a koncentrálódás. Erre felé azonban kevesebben leszünk, és a különbségek is nagyobbak lesznek. Mutogathatunk Brüsszel felé, de ott láthatóan nem a mi érdekeinkről folynak a tárgyalások.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Hároméves tárgyalási folyamat után a múlt év nyarán Tokióban aláírásra került, majd ez év február 1-jén hatályba lépett az Európai Unió és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodás.

Az egyezmény e műfajban a legnagyobbak közé tartozik. Általa az EU élelmiszerei fokozatosan szélesedő vámmentes hozzáférést kapnak a 127 milliós Japán piacához. A sajtfélék, a borok, a marha- és sertéshús esetében lesz ez a leginkább érzékelhető, hiszen ezek adják az EU oda irányuló kivitelének gerincét. A JEFTA jelentőségét növeli, hogy a sokkal közelebb lévő USA szállítóinál is kedvezőbbé válik általa az európai termékek piaci helyzete. Az egyezmény hatását már ebben az évben érzékelni fogjuk az EU exportjának növekedésében, és ezáltal a belső piaci árak stabilizálódásában. A japán piac a magyar agrárium számára is nagyobb lehetőségeket kínál mostantól. Hogyan tudunk élni vele? Ez az amit igen nehéz előre jelezni. Minden EU tagállam nekiugrik majd a piacnak. Japán a világ legigényesebb élelmiszerpiaca, megfizeti a különleges termékeket, a minőséget.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

2018-ban a kereskedelem tudta legnagyobb mértékben emelni árait az élelmiszerpiacon. Mi ennek az oka? Egyrészt az, hogy a fizetőképes kereslet tartós emelkedése immár elérte az élelmiszereket is; másrészt, továbbra is övé a legerősebb árérdek-érvényesítő képesség a láncban. Az alábbi számok tényleg magukért beszélnek. Az inflációt jelentősen felfelé húzták az élelmiszerárak, miközben a mezőgazdasági és az élelmiszeripari átlagárak 2,7-2,5 százalékkal emelkedtek.

A korábbi évek hatalmas áringadozásai csak egy erőteljes világgazdasági válsághelyzet esetén ismétlődhetnének meg a mezőgazdasági árak szintjén, de erre ebben az évben nem látunk komoly esélyt. Sokkal inkább a tavalyi tendenciák folytatódására.

A mezőgazdasági termelői árak tehát 2,7 százalékkal nőttek. Ezen belül a növényi termékek ára 5,8 százalékkal emelkedett, az élő állatok és állati termékeké 2,2 százalékkal mérséklődött. A zöldségfélék ára 16 százalékkal magasabb, a gyümölcsöké 14 százalékkal alacsonyabb lett. A burgonya ára 17 százalékkal emelkedett. A vágósertés ára 10 százalékkal visszaesett. A tej 0,7, a tojás 2,4 százalékkal drágult.

A mezőgazdasági árindex az aratástól kezdve emelkedő trendben volt tavaly. Vagyis a gabonafélék közel 10 százalékos áremelkedését sem az olajos magok 3, sem a gyümölcsök (elsősorban az alma hazai és európai jó termése okán) 14 százalékos árcsökkenése nem tudta megállítani, csak lassítani.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu