Támogatás, jog

Augusztusban egy Kelet-Magyországi agrárrendezvény egyik kulcstémája a föld volt. A kerekasztal-beszélgetés előtt a hallgatóság harmada kézfeltartással jelezte, hogy ő maga is szenvedő alanya az osztatlan közös tulajdonnak. A beszélgetés során kiderült, még ennek megoldásánál is nehezebb ügy lesz az öröklési rendet és a földtörvényt átalakítani. Pedig muszáj lesz.

25 éve cipeli a mezőgazdaság az osztatlan közös tulajdon terhét. Azóta többszörösére nőtt a tulajdonosok száma, s ha nem álljuk útját, a helyzet csak tovább romlik. Akik évtizedek óta bérlik ezeket a földeket ugyan sok adminisztrációs terherrel küzdenek, de nagy területeket tudnak egyben művelni. A kérdés, ők mennyire érdekeltek abban, hogy rendeződjön a helyzet? Mindenesetre a kormányzat elszánt az ügyben. A törvényjavaslat az ősszel bekerül a Parlament elé, és egy évre rá elkezdődhetne a végrehajtása. A megoldás egyik kulcseleme lesz, hogy ahol nem lelhető fel valódi tulajdonos, ott az állam lép be, egységes, 50 ezer forintos aranykorona értéken váltva meg ezeket a területekert.

Azt pedig, hogy a probléma ne termelődjön újra, az öröklés rendjének megváltoztatásával lehetne elérni. A feltételes mód itt igencsak indokolt. Ez nagyon nehéz, alkotmányos kérdés.Az osztatlan közössel problémák tömege jár:nem lehet hitelfedezet;  nem illeszkedik az EU jogi normáihoz;  értékesítése nehézkes, értéke elmarad a piacitól; nem tudnak pályázni. A nemrégiben kialakított Nemzeti Földügyi Központ feladatul kapta az osztatlan közös tulajdonban álló földek megosztási eljárásával összefüggő feladatok koordinálása is. Így egy kézben van minden ehhez szükséges kompetencia.Véleményünk szerint, a helyzet megoldása csak erős törvényi felhatalmazással, már-már statáriálisan lehetséges. Az ehhez szükséges kormányzati erős és akarat meg van.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ   Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Vajon a helyén van a fejünkben az, hogy miből származik a jövedelmünk?

 

Melyik tevékenységünk hozza és melyik viszi a pénzt?

És vajon csak a pénz az, amiért dolgozunk, vagy ennél jóval összetettebb dolgok vezetnek minket?

A kérdés ugyanígy feltehető bevételi és kiadási oldalunkra is!

Ha tisztában vagyunk ezekkel a – lássuk be – alapvető  információkkal, tudjuk hová kell nyúlnunk, amikor változtatni szeretnénk. Rovatunk közös  szemléletformáló fonalát ebben a hónapban ezen a vonalon gombolyítjuk tovább. Remélem,  hogy a helyenként evidenciának tűnő megállapítások gondolkodásra késztetik az olvasót,  és szán némi energiát tevékenységének átgondolására. Biztosan meg fogja érni!

Józan paraszti ésszel. Rend a lelke mindennek. Amikor csatlakoztunk a Magyarország Legszebb Birtoka projekthez, az egyik vezérelvünk az volt, hogy minél több gazdához juttassuk el azt a gondolatot, hogy kulturált, rendezett körülményeket alakítsunk ki a környezetünkben, amely kifelé is egyértelművé teszi gondolkodásunkat, értékrendünket. Ennek a rendnek azonban a fejünkben is meg kell lennie. A józan paraszti észre való hivatkozás nem véletlenül terjedt el a mindennapos szóhasználatban. Tovább megyek: Josh Billings megfogalmazásában „a zsenialitás nem  más, mint a józan paraszti ész ünnepi ruhában”. A gazdálkodó adott helyzetben és  informáltság mellett a legjobb döntéseket hozza. Ha hiszünk ebben, akkor abban is hinnünk  kell, hogy mind a helyzet ismerete, mind az informáltság terén van előrelépési lehetőség.

Stratégiai tanácsadóként mondom, az első lépés mindig a helyzetértékelés. És ez az, ami  sajnos nagyon sok gazdálkodónál nem történik meg.

Nagyvonalúan azt gondoljuk, hogy ki  ha nem én ismerem saját üzememet, birtokomat, gazdaságomat.

De ha a fenti kérdéseket  felteszem, sokan zavarba jönnek. Pedig egy alapos és mély helyzetértékeléssel helyére lehet  tenni saját érdekeimet leginkább szolgáló tennivalókat, súlypontokat.

Könyvelőnk, bankunk  e téren nagy segítség lehet.

Mondok példát: Egyik gazda, amikor a banki kapcsolatrendszerét  értékeltük ki, nemes egyszerűséggel annyit mondott, „Fórián úr, a gazdának minden kamat  magas!”.

A jelenlegi, soha nem látottan alacsony kamat és banki költségszintek mellett ez  arra mutat, hogy tevékenységének ez az oldala, bizony nincs a helyén.

Bár a bankokkal  kapcsolatos gazdálkodói gondolkodás gyökeres változásokon megy át napjainkban. A  bankok felismerték, hogy sokkal több hozzáadott értéket tudnak nyújtani az  élelmiszergazdaság szereplőinek, mint külső finanszírozást.

A tanácsadó banki modell, amit  mi képviselünk, versenyképes a százalékok kialakításában ugyanúgy, mint az agrárszakmai  kérdésekben, a jövőkép, a stratégia-alkotás terén is. Ez az a folyamat, amely a változás  gyökerét adja: a bank nem egy szükséges rossz ahhoz, hogy gyorsabban haladjunk az utunkon, hanem stratégiai partner, aki a pénzen (hitelen) túl olyan kompetenciákat nyújt számunkra, amelyekkel kevésbé rendelkezünk, pedig elengedhetetlenek a sikereinkhez.

Példa: olyan piaci információkkal, elemzésekkel, előrejelzésekkel segítünk, amelyekhez a napi operatív működés mókuskerekében dolgozó csak hatalmas többletenergiák befektetésével jutna hozzá maga.

Amikor tehát a kapcsolat partnerséggé alakul, az értékteremtés válik fontossá, nem az a tized vagy század százalék. Egy másik százalék, az eladásoldali kerül előre, amiért közösen dolgozunk.

Eközben ugyanis helyére kerülnek a gondolatmenet elején feltett kérdések. Márpedig függünk a támogatásoktól.

A másik sarkalatos pont annak helyére tétele, hogy a támogatások milyen arányban határozzák meg jövedelmünket, illetve, mennyi erőforrást igényel elnyerésük.

Sokak számára ugyanis ez az átok adminisztráció hozza a jövedelem jelentős, ha nem a teljes részét. Ha tehát fejlesztésben gondolkodunk, lehet, hogy éppen ezt a képességünket, az adminisztrációt érdemes leginkább erősíteni. Bármily furcsán hangzik is ez egy mezőgazdasági gazdálkodó számára, a profi dokumentációs, nyilvántartási és elszámolási rendszerek sokaknál több pénzt hoznak, mint a termékek.

Itt különösen ki kell emelni az adminisztrációs személyzet megbecsülését! Ha csak egy olyan látszólag egyszerűnek tűnő,régóta működő, a valóságban igen bonyolult rendszerre gondolunk, mint a gázolaj jövedékiadóvisszaigénylés, mindjárt értékelni tudjuk az adminisztrációban való jártasságot.

Az AKI által működtetett tesztüzemi rendszer szektoriális adatai segítenek saját helyzetünk  megítélésében. A 2017. évre vonatkozó adatok szerint a juhés a húsmarha tartók jövedelme teljes egészében a támogatásokból származott, de a közvetlen támogatások üzemi bruttó jövedelemhez viszonyított aránya igen magas volt még tejtermelőknél, a szántóföldi növénytermesztőknél is, miközben a legkisebb arányt a hajtatásos és a szabadföldi zöldségtermelőknél mutatták ki.

Ezek a számok az évek között nem mutatnak jelentős ingadozásokat, ami magyarázza erős támogatásközpontú gondolkodásunkat, de nem magyarázza alacsony motivációnkat ennek mérséklése terén.

Az üzemi bruttó jövedelem és a közvetlen támogatások aránya 2017-ben.

Több erőforrást az értékesítésre!

A jövedelmünk szerkezetének vizsgálatakor az az eredmény a legjobb, ha a termékeink értékesítéséből származó bevételt találjuk a legfontosabbnak, meghatározónak.

Ez az  egészséges.

Ennek javításához már összetettebb út vezet.

Alapvetően két részre oszthatjuk.  Az egyik a termelés, a másik az értékesítés hatékonyságának erősítése. A termelési folyamat  áttekintése nem csak a technológiákat, a technológiai fegyelmet kell, hogy érintse. Nagy  hangsúlyt kell kapnia a folyamatok vizsgálatának. A műveletek sorrendje, a szállítások,  anyagmozgatások szervezése például mindig rejt tartalékokat.

Az értékesítés a mezőgazdaság Achilles sarka.

Azon képességek között, amely ma egy  mezőgazdasági üzem működtetéséhez szükségesek, előkelő helyen van a kereskedelmi  véna.

Ahhoz, hogy valaki jó agrárkereskedő legyen, elsősorban piacismeretre,  kapcsolatrendszerre, tárgyalástechnikai alapokra van szüksége, de nem árt az igen mély  áruismeret, jártasság a paritások, a szállítmányozás terén sem.

A lerágott csont, mi szerint  minél nagyobb egységes tétellel lépsz a piacra, annál kedvezőbb feltételeket érhetsz el,  szintén közhelyszámba megy, de attól még életbevágóan igaz.

 A szervezettség az eladások  során is aranyat ér. Ha pedig e szervezettség már a fajtaválasztás, a termelés-szervezés  terén is megvalósul, már nyert ügyünk van.

Miért és még meddig nem élünk ezekkel a lehetőségekkel, ma már nehezen magyarázható. A támogatási rendszer elkényelmesítő, sok  mindent elfedő hatásai, a múltra való hivatkozás, a szomszéddal való kapcsolatok, a bizalomhiány nem szabadna, hogy a piaci kihívások elől elvonják a figyelmet.

Már írtunk idén  e rovatban arról, hogy a mezőgazdasági tömegcikkek piacán idén nem látunk teret az árak  emelkedése előtt. Az állati termékeknél ezzel szemben jók az árkilátások.Valódi partnerség.

E rövid gondolatmenet legfontosabb üzenete az, hogy tegyük tisztába magunkban azt, hogy mely tevékenységünk hozza a jövedelmet, és melyik viszi igazából.

Ha egyedül szerzem be inputjaimat, akkor súlyos százalékokat veszítek ugyanúgy, mint amikor magam adom el termékeimet.

Az individualizmus igen drága hobby.

Nem az a baj, hogy a támogatási rendszer motivációi erősek, hanem az, hogy „mindent visznek”.

Ne a támogatási rendszer feltételrendszere legyen az elsődleges alkalmazkodási terület, hanem a piaci igényeknek való folyamatos megfelelés. Ne hagyjunk egyetlen támogatáshoz jutási lehetőséget sem veszendőbe, amennyiben az a piaci céljainkat szolgája!

Sokan vallják magukat a gazdák partnerének.

A már citált józan paraszt azonban tisztán látja azt, ki teremt számára valódi hozzáadott értéket, ki nyújt segítséget döntéseinek meghozatalában, s ki hajt inkább a pénzére.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ   Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Több mint 180 milliárd forintnyi támogatás kiosztásáról számolt be Kis Miklós Zsolt államtitkár előadásában a siófoki Agrárszektor Konferencián. Bár eddig külön támogatták az élelmiszeripart, illetve a borászatot, a jövőben a kettőt egy pályázat alatt hirdethetik meg.

Az élelmiszer termékláncon belüli árváltozások eltérő üteme mindennél jobban bizonyítja élelmiszeriparunk áltagosan rossz helyzetét. Az első, az élelmiszerárakról szóló cikkben már utaltunk arra, hogy a mezőgazdaság és a kiskereskedelem között préselődő élelmiszeripar nem képes megfelelő, nemzetközi mércével is elfogadható versenyképesség-növekedést felmutatni, immár évtizedek óta.

Az okok boncolgatásával már jómagam is könyvtárakat töltöttem meg az elmúlt 25 évben, itt nem merek belemerülni.

Az is látszik, hogy önmagában a támogatási lehetőségek kiszélesítése nem elegendő ahhoz, hogy a megfelelő versenyképesség, versenyszemlélet, felkészültség kialakuljon. Ez elkerülhetetlenül a koncentráció növekedéséhez fog vezetni minden vállalkozásméretben, horizontálisan és vertikálisan egyaránt. Ez sok fejfájást fog okozni például a fenntartási kötelezettségekkel terhelteknél.

Az elnyert támogatások gyakran homályosítják el a tekinteteket, a gondolkodást, miközben a piaci életképességről hamis ábrándok születnek. Mi itt az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjában gyakran vállalunk fel konfliktust is annak érdekében, hogy a realitások medrébe tartsuk a beruházókat.

Nem könnyű.

Sokan egyszerre tartják magukat az üzem menedzserének és kereskedelmi gurunak. Pedig az, hogy ötletük támogatásra talált a pályázati rendszerben, nem jelenti automatikusan azt, hogy piacilag is megalapozott.

A banki hitelképességi szűrő – nálunk legalábbis mindenképpen – már többet mond e téren.

Az élelmiszeripari sikertörténeteket – mert azért szép számmal vannak ilyenek is minden beruházás előtt át kellene tekinteni. Hol, mik voltak azok a tényezők, amelyek a sikerhez vezettek, és azok közül én mennyivel bírok.Az élelmiszer termékláncon belüli árváltozások eltérő üteme mindennél jobban bizonyítja élelmiszeriparunk áltagosan rossz helyzetét. Az első, az élelmiszerárakról szóló cikkben már utaltunk arra, hogy a mezőgazdaság és a kiskereskedelem között préselődő élelmiszeripar nem képes megfelelő, nemzetközi mércével is elfogadható versenyképesség-növekedést felmutatni, immár évtizedek óta. Az okok boncolgatásával már jómagam is könyvtárakat töltöttem meg az elmúlt 25 évben, itt nem merek belemerülni. Az is látszik, hogy önmagában a támogatási lehetőségek kiszélesítése nem elegendő ahhoz, hogy a megfelelő versenyképesség, versenyszemlélet, felkészültség kialakuljon. Ez elkerülhetetlenül a koncentráció növekedéséhez fog vezetni minden vállalkozásméretben, horizontálisan és vertikálisan egyaránt.

Ez sok fejfájást fog okozni például a fenntartási kötelezettségekkel terhelteknél. Az elnyert támogatások gyakran homályosítják el a tekinteteket, a gondolkodást, miközben a piaci életképességről hamis ábrándok születnek. Mi itt az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjában gyakran vállalunk fel konfliktust is annak érdekében, hogy a realitások medrébe tartsuk a beruházókat. Nem könnyű. Sokan egyszerre tartják magukat az üzem menedzserének és kereskedelmi gurunak. Pedig az, hogy ötletük támogatásra talált a pályázati rendszerben, nem jelenti automatikusan azt, hogy piacilag is megalapozott. A banki hitelképességi szűrő – nálunk legalábbis mindenképpen – már többet mond e téren.

Az élelmiszeripari sikertörténeteket – mert azért szép számmal vannak ilyenek is  minden beruházás előtt át kellene tekinteni. Hol, mik voltak azok a tényezők, amelyek a sikerhez vezettek, és azok közül én mennyivel bírok.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ   Erste Agrár Szemle; Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published.