Bio élelmiszerek értékesítését befolyásoló tendenciák

A biotermelés globális és európai trendjeit azzal a céllal mutatjuk be, hogy erősítsük a hazai gazdálkodók és feldolgozók elkötelezettségét a kibocsátás növelésére. Ehhez továbbra is nagy szükség lenne a kibocsátás koncentrálására.

Az együttműködések fejlődése lassú, ami  a piaci lehetőségektől való elesés miatt, évről-évre nagyobb elmaradó hasznot jelent  számukra.

Globális bioélelmiszer piaci trendek.Földünkön közel 70 millió hektáron végeznek biotermelést. A növekedés 2017-ben  érte el eddigi rekordját, 20 százalékot. A globális termőterületnek ez mindössze 1,4  százaléka. Ebben az átlagban azonban vannak kiemelkedő országok: Liechtenstein  és Szamoa (38%), Ausztria (24%).A globális bioélelmiszer-piac értéke mintegy 100 milliárd euró. A legnagyobb piac az  USA (40 milliárd euró), a második Németország (10 milliárd euró), a harmadik  Franciaország (8 milliárd euró), negyedik Kína (7,6 milliárd euró.Minden jelentős biopiaccal rendelkező országban kétszámjegyű az éves növekedés.  Franciaországban például 2017-ben 18 százalékos volt.

Egy főre Svájcban költenek  legtöbbet bioélelmiszerekre, 288 eurót 2017-ben.Globálisan közel hárommillió biotermelő tevékenykedik, a legtöbben Indiában (835  200), Ugandában (210 350) és Mexikóban (210 000). Számuk évente 4-5 százalékkal  bővül. Az EU biopiaca2017-ben 11%-os piaci bővülés volt a biotermékek piacán, ami így elérte a 37,3 milliárd euró forgalmat. Összesen 14,6 millió hektáron folyt ökológiai gazdálkodás. Ez 1 millió hektáros  növekedés 2016-hoz képest. A legnagyobb ökoterülettel Spanyolország, Olaszország  és Franciaország rendelkezik.Mintegy négyszázezer ökogazda termel a kontinensen, a legtöbben Törökországban  és Olaszországban. Ez 7%-os növekedést jelent 2016-hoz képest.A növekedést a kisebb beruházást igénylő, kis és közepes méretű gazdaságokban folyó, a hagyományos növényvédő szerek alkalmazásának költségeivel versenyképes termesztés  indokolja, a növényvédő szerekkel szemben táplált fogyasztói ellenérzéseket alaposan  kihasználva. A különféle zöldszervezetek jól megtámogatott marketingtevékenysége pedig  a fizetőképes célvásárló közönség figyelmét kelti fel, és költési hajlandóságát növeli. A német bioélelmiszer-piac kilátásai

Az Egyesült Államok után a német bioélelmiszer-piac a világ második legnagyobb piaca. A német piac a teljes bioélelmiszer-értékesítés közel egyharmadát képviseli az Európai  Unióban és a teljes élelmiszer-értékesítés mintegy 5 százalékát Németországban. 2000 óta  Németországban az ökológiai élelmiszerek piaca háromszorosára bővült. Ezzel a hazai  termelés messze nem tud lépést tartani, az import folyamatosan növekszik.

2018-ban megközelítette a 11 milliárd eurós értéket a németországi biopiac értéke, ami 5,5 százalékos bővülést jelent az egy évvel korábbi szinthez képest. A németek leginkább a kereskedelmi láncokban szerzik be a biotermékeket. Arányuk már közel 60 százalékos a beszerzési csatornák között, és folyamatosan növekszik. A szakboltok aránya tartósan csökken, már csak 27 százalékos. A bioélelmiszerek aránya lassan ugyan, de tartósan növekszik az élelmiszerpiacon. A legmagasabb arányt a tojásnál, tejnél, növényi olajoknál érte el. A piaci kereslet bővülése folyamatos motivációt ad a termelők számára az átállásra. Németországban már másfél millió hektáron gazdálkodnak organikusan, s a terület egyre gyorsuló ütemben növekszik.Az előrejelzések szerint, a német bioélelmiszer-piac 2025-re csaknem megduplázódik: 20,7 milliárd eurós lesz. Ezzel azonban továbbra sem fog tudni lépést tartani a termelés. Az import tovább fog bővülni. Ez alapvetően alapanyagokat jelent.

Néhány biotermék előállításának alakulása Németországban.Ami ebből számunkra a legfontosabb: a magyar biotermékek túlnyomó többsége épp a  német piac irányában hagyja el az országot évtizedek óta. Mivel ez egy igen jól fizető,  tartósan növekvő piac, aki be tud kerülni, az növekedési pályára kerülhet. A feltételek  természetesen szigorúak, de a felárak is jelentősek lehetnek.

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle, Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Jobb minőségű bioélelmiszerek kerülnek majd piacra

Csak magas minőségű bioélelmiszereket lehet majd piacra dobni az EU-ban a Parlament által elfogadott szabályok nyomán. Egyre több fogyasztó választ ökológiai gazdálkodásból származó termékeket, ma már nem csak egy szűk réteget szolgál ki a bioélelmiszerek piaca.

Bár még a Tanácsnak is el kell fogadnia a szabályozást, az bizonyos, hogy az EU továbbra is nettó importőr marad bioélelmiszerekből. Régi nóta már, hogy a világ biopiaca nagy sebességgel növekszik. Annyiszor hallottuk, hogy a legtöbben már csak rálegyintenek. Pedig rosszul teszik! A fizetőképes kereslettel nagyon szorosan együtt mozgó bioélelmiszerek iránti kereslet bővülése nálunk is nagyobb fokozatra fog kapcsolni. Nem beszélve arról, hogy – a régi nóta második sora – a hazai termelés nyomasztóan nagy arányban alapanyagként kerül exportra, miközben – harmadik sor – feldolgozott termékek formájában érkezik vissza a hazai pultokra. Az, hogy mit kellene tenni, a napnál világosabb, mégis lassan ölt testet. De nézzük előbb a számokat!

Az előrejelzések szerint a bioélelmiszerek globális piaca a 2015. évi 77,4 milliárd dollárról 2020-ra 211, 2025-re pedig 321 milliárd dollárra fog bővülni (Grand View Research). Az adatok magukért beszélnek, és nyilvánvalóvá teszik, hogy nem csak a kereslet növekedésének, hanem a kínálat szűkösségének is köszönhető ez a gyorsaság. Bár ez a kétszámjegyű éves növekedés a mintegy 30 milliárd eurós európai

piacra már nem jellemző, a 6-8 százalékos éves bővülés is tekintélyes. Pláne akkor, ha hozzátesszük, hogy a nagyobb szám az újabb tagok piacára értendő. Miközben napjainkban mindössze a világ mezőgazdasági területeinek egy százalékán folytatnak biogazdálkodást, az EU-ban 7 százalékon. Az Európai Unióban egyébként közel 296 ezer termelő és 63 ezer feldolgozó működik a bioszektorban.

Ami az itthoni fejlődést illeti, először is a 2016. évi jelentős elrugaszkodást kell megemlíteni. A 2015. évi 130 ezer hektárról, a következő évben közel 190 ezer hektárra nőtt a bioterület (ez egyébként az összes művelt terület 3,7 százaléka). Nem vonható kétségbe, hogy ez a támogatás meghirdetésének köszönhető, de mivel a növekedés hírek szerint tavaly is tartott, joggal feltételezzük, hogy az új biogazdák is megtalálták számításukat.

A bioterület több mint fele rét és legelő, mintegy negyven százaléka pedig szántó. De az ökogazdálkodásban művelt szántóknak is több mint harminc százalékán zöldtakarmány ”készül” (mintegy felén pedig gabonaféle). Ezek a számok is alátámasztják azt, hogy a támogatás az állattenyésztőket is aktivizálta.

Abban az évben sújtott le viszont a madárinfluenza, s ezért az ökogazdálkodásban nevelt állatok létszáma jelentősen esett, de a többi haszonállat állománya tovább emelkedett. Ez 21 ezer marhát, 9 ezer sertést és 9 ezer juhot és kecskét jelent.

Az éppen nemrégiben aláírt Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2014–2020) című dokumentumban foglalt tervszámok (350 ezer hektár és 0,3 állategység/ha) eléréséhez azonban még szükség van munícióra.

Az, hogy a biogazdálkodók száma is közel hatvan százalékkal emelkedett meg 2016-ban, nagyon örvendetes, de egyben elgondolkodtató is. A fogyasztók szemléletébe itthon is gyorsuló ütemben épül be a bio-szemlélet. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz is, hogy helyére kerüljön az agráriumban is ez a szegmens. A szemlélet a termelő, feldolgozó szempontjából is döntő tényező. Annak fényében kell ezt

hangsúlyozni, hogy a támogatási rendszer motivációi erősen tetten érhetők a biotermelésbe bevont területek és a gazdálkodók számának alakulásában. Pedig aki anyagi sikerek reményében, netán éppen a hagyományos gazdálkodásnál magasabb jövedelem reményében vág bele a biogazdálkodásba, az

könnyen csalódhat. Számolni kell azzal, hogy a munkaerő a legnagyobb korlátja a biogazdálkodás bővítésének. Nem csak szemléletben, hanem létszámban sincs elegendő ember, ami erős korlátot húz e termelési módszer növekedése elé is. Mit lehet tenni? Jól gazdálkodni, megbecsülni az emberi erőforrást. Ahhoz, hogy anyagilag is meg tudjuk becsülni a dolgozót (ide értve magát a gazdálkodót is) tartósan jövedelmezően kell gazdálkodni. Ehhez pedig nem elég a biogazdálkodási szakmában folyamatosan fejlődni, a többi kihívási területen is helyt kell állni. A komplex kihívási háló csak néhány elemét kiemelve: adottságainknak megfelelően megtalálni a leginkább tartós és jövedelmező értékesítési módot, csatornát. Ismerni kell az elérhető támogatásokat, és azokat beépíteni fejlesztési stratégiánk végrehajtásába (tehát nem fordítva, a támogatási lehetőségek szerint fejleszteni!). Hosszan sorolhatnánk még azt, hogy mely területen kell még megfelelni a biogazdának, de a lényeg, hogy ebben a felsorolásban kiemelt szerepet kell, hogy kapjon az együttműködési készség.

A magyarországi biogazdálkodás jövőjét illetően a sarokpontok jól érzékelhetők.

    • Egyrészt meghatározó, hogy a piaci és a támogatási motivációk egyensúlya hogyan alakul. A „régiek” jól szerepeltek, hiszen a támogatás-ínséges időszakban sem hagytak fel a biogazdálkodással. A 2016- ban belépők pedig öt évre vállaltak kötelezettséget, tehát úgy néz ki, stabil bázisról emelkedhet tovább a biogazdaság.
    • Fontos tudni, hogy az átállási időszak követelményei megegyeznek az elismert biogazdákodókéval. Kérdés, hogy minden pályázó, aki a plusz pontokért vállalta az átállást tisztában van-e ezekkel a feltételekkel.
    • Másik sarkalatos kérdés a piaci változásokhoz, igényekhez való alkalmazkodás. Változik például a bioélelmiszerek beszerzési helye, a kényelem tovább erősödik a beszerzési döntésekben.
    • Szorosan ide tartozik a közétkeztetés igényeinek, illetve a rájuk vonatkozó előírásoknak való megfelelés képességének fejlesztése. Az ismert 30 százalékos bio-arány önmagában is olyan léptékű szervezettségi fejlődést igényel a bio-szektortól, ami újabb szint elérését tenné lehetővé a fejlődésben. Mivel a biotermékek előállítói – nem csak nálunk – jellemzően kis, legfeljebb közepes üzemek, a szervezettség szintje döntő versenyképességi tényező lesz.
    • Ahogy a konvencionális agrártermelésben, úgy az ökogazdálkodásban is gyorsuló ütemű a technológia fejlődése. Ezek iránya komoly eltéréseket mutat a két változat között, de üteme nem, és vannak jelentős átfedések is. Gondoljunk itt például a precíziós módszerekre.
    • Összegezve: Attól még, hogy közhelyszerűen hangzik, a magyar bioszektor tényleg messze nem használja még ki a lehetőségeit. Amennyiben az atomizáltság korán túl tud lépni, közösen tud fogyasztóinak tudatosságára hatni, kihasználni az ilyen irányú egyre nagyobb nyitottságot, jövőképe egyértelműen pozitív lesz.                    

Forrás: Erste Agrár Kompetencia Központ Erste Agrár Szemle, Az Erste Bank Hungary Zrt. Agrár Kompetencia Központjának agrárgazdaságra specializált elektronikus havi hírlevele Felelős szerkesztő: Fórián Zoltán, vezető agrárszakértő, agromegoldások@erstebank.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published.