Ifj. Hubai Imre – Karcag – Bio szántó, állat tartás

Termelő: Ifj. Hubai Imre – Hubai és Társa Kft. Karcag 1997 óta termelek biogazdaként, ellenőrzötten, egy 4.000 ha-t integráló ökoszövetkezet tagjaként. Termőföldjeim Ak értéke 1-32 között mozog, melyeken gabonaféléket, fehérjenövényeket, olajos növényeket, takarmány növényeket termesztek illetve a reform táplálkozás növényeit, és jelentős az ökológiai állattartás mérete is. Az ökoszövetkezet tagjai mind jelentős foglalkoztatók, 120 főfoglalkozású munkatárssal dolgozunk együtt. Mintegy 670 ha-on „Demeter” féle biodiamikus gazdálkodást folytatok, amely még magasabb termelési követelményeket támaszt a termeléssel szemben, itt 3+7 év az átállás időszaka. Családunk, valamint a velünk együtt dolgozó gazdatársaink 1999-ben alapítottuk meg az Üllőparti Gazdaszövetkezetet, melyhez mindösszesen huszonhárom ökogazda csatlakozott. Éves termelésünk mintegy 2000t szántóföldi termény, valamint 1500 vágó sertés, 800 db szarvasmarha, e mellett bivaly, juh, és kecske. Szüleim növényorvosok, és az ő révükön kezdtem én is a biogazdálkodással foglalkozni. Mivel ők tudták, hogy az agrokémiának, a műtrágyának és a növényvédő szereknek milyen hatása lehet a ökoszisztémákra, az élő szervezetekre, végső soron az egészségünkre, ezért mi már nem is használtunk ilyen szereket. Hogy mennyire nehéz ökológiai módon termelni? Amikor valaki függő viszonyba kerül a műtrágyákkal, növényvédő szerekkel, ráadásul komplett kényelmi funkcióként komplett növényvédelmi technológiát ad az integrátor a termelőknek, akkor nehezen megy a leválás erről a köldökzsinórról. Ezt a kiszolgáltatottságot csak fokozza az integrátori törekvés, hogy növeljék a gazdálkodók az átlagtermést, hogy így alacsonyabb áron juthasson az integrátor a gazda terményeihez. Ez olyan, mint a narkotikum, a nikotin, a drog, hogy már nem tudja elképzelni a gazdálkodó, hogy ezek nélkül a kémiai csodák nélkül is van élet, van termelés. És amikor a „leszokás” mellett dönt, azzal egy kíméletlen folyamat indul el. Ha az embert a szakmai meggyőződés vezeti, tiszta szívvel csinálja az ökotermelést, akkor hamar meglesz a szívós, kitartó munka eredménye, és ez egy nagy megelégedettséget ad, mivel mégsem kellett műtrágyát és növényvédőszert alkalmazni a siker érdekében. Az ökológiai végtermék ugyanakkor sokkal egészségesebb, mint kemizált társai, és még saját maga is meg meri enni a termelő, amit termelt. Azok a termelők is gondolnak erre, akik a kémiai növényvédelemre tették fel az életüket, mert sokuknak, vagy majdnem mindannyiuknak megvan a maga kis parcellája otthon, amin saját szükségletre és a rokonoknak termel. A bio élelmiszer fogyasztás a betegségek kezelésének hasznos része, a terápiák hatékony kiegészítője. Az orvosok is elismerik, hogy a daganatos, vagy immunrendszeri megbetegedéseknél hatásosan egészíti ki a bio táplálkozás a terápiát. A betegségek hamarabb lejátszódnak, sokkal kevesebb gyógyszer kell a gyógyuláshoz, és dokumentált tény az is hogy egy olyan daganatos személy, akiről már 20 éve lemondtak az orvosok, de attól fogva csakis bio élelmiszert fogyasztott, meggyógyult, és ma is jó egészségnek örvend. Arra a kérdésre, hogy jobban megéri-e „bioban” termelni, én azt mondom, hogy annak, aki rövid távú üzleti hasznot szeretne, nem ajánlom az ökológiai gazdálkodást. Eltelik 10 év is, mire a piac elismer egy biogazdát, és megismeri a nevét. Az ökológiai élelmiszer különösen bizalmi kategória, a termelőnek ezért találkoznia is kell a vevőkkel ahhoz, hogy elismerjék a termékeit. Nagy árutermelő gazdaságoknál is így van, mivel a piac a szakértelmet is árazza. Akiről tudják a vevők, hogy ízig-vérig szakember, és verejtékes munkával, éjt nappallá téve dolgozik, akár kétszeres áron is forgalmazhatja termékeit a többiekhez képest. De ehhez személyesen kell ott lennie a piacon, az arcával vállalni kell a termékét, nyílt napokon beengedni a többi termelőt, a fogyasztókat, és a közösség hasznára kell lennie a gazdaságnak. A biotermékek szigorúan meg vannak különböztetve, nyomon követik őket, jelölik, és jó, ha a fogyasztók is tudják ezt. Nekünk is meg kellett fizetni a tanulópénzt, mire idáig eljutottunk, hogy már árban is be vannak a termékeink pozícionálva. A termelési költségeink ugyanannyi vagy több, mint hagyományos termesztésben, de a hozamunk alig fele a konvencionális termeléshez képest. A nagybani eladási áraknál az árkülönbözet alig 20-50% pluszt jelent a konvencionális termékekhez képest, és ez még csak a termelői ár, nem a feldolgozott termék ára. Végső soron a biogazda termékének el kell jutnia a lehető legmagasabb feldolgozottsági szintig, és lehetőleg közvetlenül a fogyasztó számára kell értékesítenie ahhoz, hogy eredményesen tudjon gazdálkodni. Annak ajánlom az ellenőrzött ökológiai gazdálkodást, akit nem a profit éhsége hajt, hanem környezettudatosan akar gazdálkodni, hogy így ne tegyen kárt a természetben, és a terméke az emberek egészségének, gyógyításának is legyen a záloga. Az igazi biogazdálkodók akkor is termelnek, ha éppen támogatás nincs rá, viszont a támogatás azért jó és szükséges dolog, mert annak segítségével többletráfordításai és a hozamkiesésének egy része megtérülhet, így olcsóbban tudja adni a termékét. Ha nem lenne támogatott a szántóföldi ökológiai növénytermesztés, akkor akár tonnánként 20.000 Ft-al is magasabb lehetne a malmi minőségű biobúza ára, ami a biolisztet kilónként 40 Ft-al is megdrágíthatja. Ez egyértelműen károsan hatna a bioliszt vagy a biokenyér forgalmára, így kevesebb egészséges élelmiszer találna hazai fogyasztóra. Számunkra is nehéz volt a piacon érvényesíteni a termékeink „bioságából” eredő árakat. A hagyományoshoz képest nehezebb betartani az előírásokat szankció mentesen, és még nehezebb az ökológiai élelmiszer-feldolgozás szabályaiban jártas, szakképzett, minőségi munkaerőt találni. Javasolom a bio termesztést a kistermelőknek is, akik feldolgoznak, mivel a bioterméket jobb feldolgozva, és nem alapanyagként eladni. A bioparadicsomot jobb ketchupként, paradicsomléként, paradicsom sűrítményként, konzerválva eladni. Ha nem így tesz a gazda, akkor a termelésből származó árbevétel nem fogja fedezni a további termelést. Ha alapanyagként kerül értékesítésre a termék, akkor szembesülni fog azzal, hogy nem minden évben tud sikeres évet zárni. A feldolgozással kikerülhetőek a piaci anomáliák. Ha alapanyagként 1Ft a jövedelmezőség, az ugyanazon a mennyiségen késztermékként 10Ft jövedelem is lehet. Azt javasolom a gazdálkodóknak, akik most akarnak átállni az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásra, és a jelenleg is ökotermelő gazdálkodóknak is, hogy fogjanak össze! Az egyik gazda termelje meg az alapanyagot, a másik koordinálja a feldolgozást, a harmadik a marketinget, a negyedik a piacot, így mindenkinek csak 1 dologra kelljen odafigyelnie és versenyképes lehet az értéktermelő folyamat. A biotermesztés jövőjéről Őszintén, sok múlik a Kormányon, és nem csupán az hogy az ökológiai gazdálkodás támogatott legyen-e, vagy sem. Ösztönözni kell az átállást, akár az eddigieknél is jobban. Hiszen hány olyan gazdálkodó van, akik lemond eddigi jövedelme feléről, másfélszeres költségszint mellett beéri fele terméssel is? Ezt az ellentmondást feloldani csakis támogatással lehet! A magyar élelmiszerek, köztük a magyar bioélelmiszerek nemzetközi népszerűségének megőrzése miatt kulcsfontosságú kérdés, hogy az ország GMO mentességét meg tudjuk e tartani. Mondhatnám úgy is, hogy ez az ügy létfontosságú, mivel a magyar élelmiszerek extra áron találnak gazdára külföldön, mert a fogyasztók biztosak Magyarország GMO mentességében. Öntözéssel, együttműködéssel, az alkalmazkodásra képes tájfajták termesztésével, a feldolgozottság magas szintjével a biogazdálkodás versenyképes tud maradni. Mi vagyunk az élő bizonyítéka, hogy van alternatíva hagyományos termesztés mellett, mivel mi termelünk, feldolgozunk, értékesítünk, egészségesen tartjuk a magyar családokat, és e mellett vidéki munkahelyeket teremtünk és tartunk meg.

Vissza a véleményekhez

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.